Újra 22.

Már rég történt,hogy rémálmok gyötörtek. Az új év meghozta a szerencsémet,legalábbis január 22-ig. Hálisten' a nagyival nem kellett találkoznom a szünetben,de azért egy kis káposztát küldött nekem karácsonyra.:D 22-én a barátaimmal mentünk el születésnapi partyra. A fene se gondolta volna,hogy éjfélig ott esz a penész. Hirtelen hallottam,hogy valaki a nevemet susogja a fürdőből. Azt hittem,hogy az egyik haverom akar megszívatni,amiért sót raktam a kávéjába. Egyszer csak láttam valami ismerőset,amitől borsózni kezdett a hátam. -Itt valami nem stimmel..-tűnődtem el. Futottam ki sikongatva a házból,a barátaim jó nagy marhának,avagy nyuszinak nézhettek. Meg sem álltam hazáig. A kicsi fények utánam vezekeltek,nem tudtam őket sehogyan sem lerázni. Amikor becsaptam a bejárati ajtót,fellélegeztem,hiszen nem tudnak bejönni a fények az ajtómon keresztül. Gyorsan a szobám felé vettem az irányt,és fáradtan bedőltem az ágyamba. A telefonomon több nem fogadott hívás,és néhány üzenet díszelgett. Mind anyáéktól,és a barátaimtól jöttek. Aggódtak értem...Váratlanul halk kopogtatás csapta meg a fülem.
.-Ki az?-kérdeztem ijedtségtől reszkető hangon. Meg se várva a választ,egy hosszú hajú alak lépett be a szobámba. Az arcát nem láttam,a haja eltakarta,amit most az egyszer nem bántam...A padló lépteitől nyikorgott. Valami orrfacsaró szagot hordozott magával...Káposzta...Máris tudtam,hogy felzabálta mamám küldeményét. Okos kis teremtmény,legalább nem nekünk kell szenvedni az ízét. De ha ez nem a nagyi,akkor mégis ki háborgat éjjelek éjjelén? Visszajött a susogó szellem,ahogy ígérte? Kezdtem bepánikolni,bebújtam az ágyam alá,és vártam,hogy eltűnjön. Reszkettem a félelemtől.
-Kisfiam,miért nem hagysz aludni? HAJNALI 1 ÓRA VAN BOGARAM!-üvöltözött velem szokásos rekedt,kómás hangján a mami. Látszik,hogy felkeltettem,de most nem érdekelt,csak a szellem,és,hogy elreppenjen innen,hagyva engem szundikálni. A fények a nagyi szobája felé bandukoltak át. Egyszer csak a nagyanyám félelmetes sikolyára lettem figyelmes,így egyből a hang felé szaladtam,hősködni. Már azt hittem,hogy valami nagy galiba történt,de kiderült,hogy mérgét az okozta,hogy a macska kiborította a rakott káposztát. Nem tudtam eldönteni,hogy higgyek-e a szememnek. Ez a látvány enyhén humoros beütést keltett bennem,röhöghetnékem támadt,miközben szúrós tekintetemet a macskába fúrtam. A cicus szeme világított a sötétben. Nem,nem lehet,hiszen a fények éppen körülöttem vannak,meg amúgy is,nem költözhetnek bele egy állat testébe...Nagymamám szájában a bent lévő falat hirtelen földet ért,ő sem volt erre a látványra felkészülve. Szólásra nyitotta a száját,amikor a fogain szivárvány színei kezdtek megvillanni .
-MAMA! TE SZÖRNYSZÜLÖTT!! Miért nem mondtad,hogy szellem vagy? Miért kísértesz minden 22-én?-könnycseppek záporesőként hullottak szememből. Arcom rákvörös színre váltott,idegességemben felrúgtam volna mindent,ami a kezem ügyébe került volna,de a lelkiismeretem megszólalt. Ezután felviharzottam a szobámba,és a történeteken gondolkozva ültem az ágy szélén,fejem a tenyerembe temettem,és szégyeltem magam. Szégyelltem,hogy ilyen nagyim van...
-Kisfiam! Azonnal engedj be! Beszélnünk kell!-kopogtatott anya az ajtómon,mire odaballagtam az ajtómhoz,és a kulcsot elforgattam a zárban.
-Hogy képzelted,hogy elmondod a nagyit minden szellemnek?!-rontott be hevesen a szobámba.
-Ő egy igazi szellem!-makacsoltam meg magamat. Láttam amit láttam!
-ÚRISTEN! Fiam,te többet ne nézz több horrort,mert az agyadra megy!-csapta be anya az ajtót,és otthagyott a gondolataimmal...
-MUHAHAHA!!-röhögtek a fények a baromságomon,majd eltűntek a Hold fényében...

Ha nektek is van bármiféle ijesztő,horrorisztikus történetetek,akkor bátran írjatok a kommentet! :) Feliratkozókat elfogadunk..:) 

Az első találkozás 22-én éjjel

Magam sem hittem volna,hogy léteznek szellemek,azonban most már tudom kísértetek valóban élnek köztünk. Nagyon szeretném elfelejteni a susogó szellemet,de sajnos ez ellen már  nem tudok mit tenni. Minden egy decemberi éjszakán kezdődött...22-e volt,szombat. A karácsonyi hangulat érezhető volt az egész lakásban. Alig vártam,hogy másnap legyen,hiszen mentünk vásárolgatni az ünnepekre. Rohadt álmosan feküdtem le. Nem igazán aludtam jól,minden idióta álomra felkeltem. Valószínűleg ötször is kimentem inni,a szám állandóan kiszáradt. Éjfélkor azonban betelt a pohár. Valaki állandóan piszkálta a fülem. Röhögnöm kellett,mert csikizett. Eddig még vicces is volt a dolog,de amikor már üvöltözött egy rekedt orrhang,kezdtem ideges lenni. A szobában nem volt senki,csupán világító foltokat láttam. Mozogtak. Észrevettem,hogy közelednek egyre csak felém. Azt suttogták:

Fények támadása

-Még visszatérünk! Látsz minket még! Muhahahahaha!-ettől a gúnyos kacajtól ijedten felpattantam az ágyból,és rohamos léptekkel a nappaliba siettem. TV ment,pedig emlékszem,hogy kikapcsoltam. Hirtelen mögöttem termett egy alak. Megfogta a vállam,és éreztem,hogy majd' szétpattannak az ereim a lüktetéstől. Borzongott a testem,majd apám ott állt,és rajtam röhögött.
-Ennyire várod a karácsonyt,hogy már most itt vársz az ajándékaidra? Húzzál aludni gyerek,mert seggbe rúglak! Van fogalmad róla,hogy hány óra?-kérdezte dühös tekintettel,szemeiben csalódottságot véltem felfedezni.-Ilyenkor legközelebb ne merd a TV-t nézni,vagy kapni fogsz!
-De apu,nem én néztem!-szabadkoztam.
-Ne beszélj zöldségeket kisfiam!-mérgedt be hirtelen.-Magától nem kapcsolódik be egy készülék sem! Nincs vita,irány lefeküdni,vagy a maminál kötsz ki!-fenyegetőzött.
-NE,csak őt ne,hisz állandóan káposztát készít,mikor tudja,hogy rühellem!-kiáltottam fel mérgemben,totál ki voltam bukva ettől a helyzettől. Méghogy a maminál legyek? Isten ments! Eközben már a szobámban tanyázó szellemekről is elfeledkeztem. Azt hittem,hogy csak álmodtam mindazt. A gondolataim a rémisztő káposztanagyira terelődtek.
Igaz történetem befejezéséül had szólak még néhány szót..Akivel megtörtént már ilyen,nyugodtan írjon kommentet,vagy esetleg más,nem 22.-i története van,azt is szívesen fogadjuk itt,A rejtélyes 22.-ben! NEMSOKÁRA TALÁLKOZUNK! :) Addig is iratkozzatok fel! :)