Újra 22.

Már rég történt,hogy rémálmok gyötörtek. Az új év meghozta a szerencsémet,legalábbis január 22-ig. Hálisten' a nagyival nem kellett találkoznom a szünetben,de azért egy kis káposztát küldött nekem karácsonyra.:D 22-én a barátaimmal mentünk el születésnapi partyra. A fene se gondolta volna,hogy éjfélig ott esz a penész. Hirtelen hallottam,hogy valaki a nevemet susogja a fürdőből. Azt hittem,hogy az egyik haverom akar megszívatni,amiért sót raktam a kávéjába. Egyszer csak láttam valami ismerőset,amitől borsózni kezdett a hátam. -Itt valami nem stimmel..-tűnődtem el. Futottam ki sikongatva a házból,a barátaim jó nagy marhának,avagy nyuszinak nézhettek. Meg sem álltam hazáig. A kicsi fények utánam vezekeltek,nem tudtam őket sehogyan sem lerázni. Amikor becsaptam a bejárati ajtót,fellélegeztem,hiszen nem tudnak bejönni a fények az ajtómon keresztül. Gyorsan a szobám felé vettem az irányt,és fáradtan bedőltem az ágyamba. A telefonomon több nem fogadott hívás,és néhány üzenet díszelgett. Mind anyáéktól,és a barátaimtól jöttek. Aggódtak értem...Váratlanul halk kopogtatás csapta meg a fülem.
.-Ki az?-kérdeztem ijedtségtől reszkető hangon. Meg se várva a választ,egy hosszú hajú alak lépett be a szobámba. Az arcát nem láttam,a haja eltakarta,amit most az egyszer nem bántam...A padló lépteitől nyikorgott. Valami orrfacsaró szagot hordozott magával...Káposzta...Máris tudtam,hogy felzabálta mamám küldeményét. Okos kis teremtmény,legalább nem nekünk kell szenvedni az ízét. De ha ez nem a nagyi,akkor mégis ki háborgat éjjelek éjjelén? Visszajött a susogó szellem,ahogy ígérte? Kezdtem bepánikolni,bebújtam az ágyam alá,és vártam,hogy eltűnjön. Reszkettem a félelemtől.
-Kisfiam,miért nem hagysz aludni? HAJNALI 1 ÓRA VAN BOGARAM!-üvöltözött velem szokásos rekedt,kómás hangján a mami. Látszik,hogy felkeltettem,de most nem érdekelt,csak a szellem,és,hogy elreppenjen innen,hagyva engem szundikálni. A fények a nagyi szobája felé bandukoltak át. Egyszer csak a nagyanyám félelmetes sikolyára lettem figyelmes,így egyből a hang felé szaladtam,hősködni. Már azt hittem,hogy valami nagy galiba történt,de kiderült,hogy mérgét az okozta,hogy a macska kiborította a rakott káposztát. Nem tudtam eldönteni,hogy higgyek-e a szememnek. Ez a látvány enyhén humoros beütést keltett bennem,röhöghetnékem támadt,miközben szúrós tekintetemet a macskába fúrtam. A cicus szeme világított a sötétben. Nem,nem lehet,hiszen a fények éppen körülöttem vannak,meg amúgy is,nem költözhetnek bele egy állat testébe...Nagymamám szájában a bent lévő falat hirtelen földet ért,ő sem volt erre a látványra felkészülve. Szólásra nyitotta a száját,amikor a fogain szivárvány színei kezdtek megvillanni .
-MAMA! TE SZÖRNYSZÜLÖTT!! Miért nem mondtad,hogy szellem vagy? Miért kísértesz minden 22-én?-könnycseppek záporesőként hullottak szememből. Arcom rákvörös színre váltott,idegességemben felrúgtam volna mindent,ami a kezem ügyébe került volna,de a lelkiismeretem megszólalt. Ezután felviharzottam a szobámba,és a történeteken gondolkozva ültem az ágy szélén,fejem a tenyerembe temettem,és szégyeltem magam. Szégyelltem,hogy ilyen nagyim van...
-Kisfiam! Azonnal engedj be! Beszélnünk kell!-kopogtatott anya az ajtómon,mire odaballagtam az ajtómhoz,és a kulcsot elforgattam a zárban.
-Hogy képzelted,hogy elmondod a nagyit minden szellemnek?!-rontott be hevesen a szobámba.
-Ő egy igazi szellem!-makacsoltam meg magamat. Láttam amit láttam!
-ÚRISTEN! Fiam,te többet ne nézz több horrort,mert az agyadra megy!-csapta be anya az ajtót,és otthagyott a gondolataimmal...
-MUHAHAHA!!-röhögtek a fények a baromságomon,majd eltűntek a Hold fényében...

Ha nektek is van bármiféle ijesztő,horrorisztikus történetetek,akkor bátran írjatok a kommentet! :) Feliratkozókat elfogadunk..:)